Κύκνος ἀντὶ κηνὸς ἀπαχθείς.
Μῦθος τοῦ χηνὸς καὶ τοῦ κύκνου τοὺς νέους εἰς λόγους παρακαλῶν.
Ἀνὴρ εὐπορῶν χῆνά τε ἅμα καὶ κύκνον ἄμφω τρέφειν ἐβούλετο. ἔτρεφε δὲ οὐκ ἐφ’ ὁμοίοις βουλεύμασι· τὸν μὲν γὰρ ᾠδῆς, τὸν δὲ τραπέζης ἐκέκτητο χάριν. ὡς δὲ ἔδει τὸν χῆνα ἀποθανεῖν ἐφ’ οἷς ἐτρέφετο, νὺξ μὲν ἦν, καὶ διαγινώσκειν ὁ καιρὸς οὐκ ἀφῆκεν ἑκάτερον, ὁ κύκνος δὲ ἀντὶ τοῦ χηνὸς ἀπαχθεὶς ᾠδῇ σημαίνει τὴν φύσιν καὶ τὴν τελευτὴν διαφεύγει τῷ μέλει.
Οὕτως ἡ μουσικὴ τελευτῆς ἀναβολὴν ἀπεργάζεται.
Nota: Embora também extraído da edição de Sbordone, o texto dessa fábula na edição de Perry (Aesopica, fábula 399, p.482) não apresenta o epimítio, cuja tradução é a seguinte: “Assim, a música opera o retardamento da morte.”
Referência do texto grego: Aftônio 2.
SBORDONE, Francesco. Recencioni retoriche delle favole esopiane. Rivista Indo-Greco-Italica, n.16 (fasc.3-4), 1932, p. 47.
Edição digital disponível no site da “Biblioteca nazionale centrale di Roma”: http://digitale.bnc.roma.sbn.it/tecadigitale/giornale/CFI0440916/1932/unico.
Acesso em 14 jun. 2023.