Ἰξευτὴς καὶ τέττιξ.
Μῦθος ὁ τοῦ ἰξευτοῦ παραινῶν μὴ λόγοις προσέχειν, ἀλλ’ ἔργοις.
Ἰξευτὴς τέττιγος ἀκούσας, μέγα τι θηράσειν ἐδόκει, μετρεῖν τὴν θήραν ἐκ τῆς ᾠδῆς παρερχόμενος. ὡς δέ, τὴν τέχνην κινήσας, εἶλε τὸ θήραμα, ᾠδῆς μὲν πλέον οὐδὲν ἐκομίσατο, κατῃτιᾶτο δὲ τὴν δόξαν ὡς ψευδῆ τοῖς πολλοῖς κρίσιν ἐπάγουσαν.
Οὕτως ⟨οἱ⟩ φαῦλοι δοκοῦσι μᾶλλον ἤπερ γεγόνασιν.
Nota: ⟨οἱ⟩ acréscimo de Halm.
Referência do texto grego: Aftônio 4.
SBORDONE, Francesco. Recencioni retoriche delle favole esopiane. Rivista Indo-Greco-Italica, n.16 (fasc.3-4), 1932, p. 48.
Edição digital disponível no site da “Biblioteca nazionale centrale di Roma”: http://digitale.bnc.roma.sbn.it/tecadigitale/giornale/CFI0440916/1932/unico.
Acesso em 14 jun. 2023.